"ATELIER, művészeti folyóírat, XIV. évfolyam, 2011. 2. szám",
Egy figurális expresszivista művész: SIMONYI EMÖ
1943. július 2-án született Budapesten. „A háború után szétszóródott a családunk, apámmal a kapcsolatot levelezéssel tartottam. Nagy ákombákom betűkkel írtam, ő válaszolt, s meséket írt, amelyeket képekkel illusztrált. Arra kért, hogy én is rajzokkal színesítsem a leveleimet. Így kezdtem rajzolni hatéves koromban…Fontos volt számomra az a környezet, amelyben felnőttem. Szomszédunk volt Konecsni György és Ősz Dénes, ők keltették fel érdeklődésemet a művészet iránt, tőlük kaptam az első ecsetet, festéket.” – így vall a világra ébredéséről a művésznő.
A Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1957-61) után a Képzőművészeti Főiskolán Kádár György osztályában, majd Konecsni Györgynél folytatta művészeti tanulmányait. „Konecsni osztályában egy másfajta látásmódra volt lehetőség, ott tényleg mindent meg tudott csinálni az ember annak ürügyén, hogy illusztrál, plakátot tervez.” Anatómiát Barcsaynál tanult. Még a főiskolán kapta első megbízását egy plakátra a Transelekrto cégtől, mellyel egy londoni grafikai pályázaton elnyerte a Best Design of the Year grafikai díjat.
Festészeti és grafikai képzése után szabadfoglalkozású grafikusként dolgozik. Nagyméretű tusrajzokat készít, melyeket bemutat a Ferencvárosi Pincegalériában. Kereskedelmi és filmplakátokat készít, vásári pavilonokat tervez.
1971-ben Münchenbe disszidál. „Elsősorban a képzőművészetért mentem el, hogy festőként újra kezdjem az életem.” – mondja. Megismerkedett a Müncheni Akadémiáról kikerült, a legjobb mestereknél tanult fiatal festőkkel, akikkel együtt kezdett dolgozni. A Siemens reklámgrafikusaként olyan egzisztenciális bázist teremtett magának, mely alapján kiszabadulhatott a nagyvilágba, tanulmányozva a képzőművészetet Hollandiában, Kínában, Afrikában, Amerikában (Chapel Hill egyetemi városban egy sexfesztivál keretében kiállította nagyméretű erotikus tusrajzait), Londonban, Itáliában, Spanyolországban. Az irodalom, filmek s az utazásai során szerzett inspirációk késztetik alkotásra. A különös témák mozgatják meg leginkább fantáziáját. Képeinek dinamikus szerkesztése foglalkoztatja. Fontos számára a képi elemek: vonalak, foltok, színek elevenségének fenntartása, a motívumok térbeli mozgatása. Nagyméretű táblaképein a térbeliség illúzióját a főszereplők figuráival s körülményeik, hátterük hanyagolásával teremti meg. „Miért festek nagyméretű témákat? Ez az a fajta vágy, hogy a festészetet magam köré fessem, benne élhessek minden ecsetvonásban.” Autonóm és szuverén egyéniség. Élvezi az alkotást. Fontos témája az emberi test. Esténként lefekvés előtt rajzol, s e rajzok alapján nappal fest. Jellemzőek tematikus festménysorozatai. Absztrakt expresszív színvilággal megjelenítő különös témájú alkotásaival elnyert különféle nemzetközi díjak, ösztöndíjak révén megerősíti egzisztenciális biztonságát. Végül kiforr a saját kifejezésmódja: egy Expressív Figuratív irány.
Az ezredfordulón festészetének óriásai kilépnek a térbe. Hatalmas kartondobozokat, kubusokat helyez egymásra, melyekre tojástemperával fest lendületesen emberi alakokat az egyes síkok elforgatásával, a részletek deformálásával, alá-fölérendelésével úgy, hogy a festék azért a művek lényegi eleme marad. Kihívás számára úgy megtelíteni ezeket a dobozokat festészettel, hogy éljenek, vicsorogjanak vagy bokszoljanak.
2000 óta ismét táblaképeket fest.
A művésznő 1993 óta anatómiát tanít a Müncheni Képzőművészeti Főiskolán, festészetet vendégprofesszorként Hamburgban.
Simonyi Emöt az utóbbi évtizedben végre Magyarországon is üdvözölhettük: 1992-ben egyéni kiállítása volt Budapesten a Vasarely Múzeumban és az Ernst Múzeumban, 1998-ban a Szombathelyi Képtárban, 200-ben a Budapest Galériában, most, 2011-ben pedig a győri Galgóczi Könyvtár Galériájában és a Jász Múzeumban.
Molnár György